A történetünk 2011 november 30-án kezdődik. Már jópár napja nem jött, aminek jönnie kellett volna, de furcsa módon meg sem fordult a fejemben az, hogy terhes lehetek, holott már egy ideje erre vártam. Aztán vettem egy tesztet, és vártam a másnap reggelt. Korán keltem, volt bennem némi izgalom, és megvolt az oka. Megjelent a várva várt két csík. Ez pont András napra esett, így Andrisnak ezzel a hírrel kívántam boldog névnapot. Napközben nem volt időm gondolkozni, mivel az Erste év végi stratégiai prezire mentünk, de mégsem volt ott az eszem. Aztán a prezi után leléptem, elrohantam az orvosomhoz, aki megerősítette a hírt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a földöntúli boldogság érzése tört rám. Először inkább sokkolt, de aztán pár nap múlva már egészen más színben láttam a világot.

Sokat gondolkoztunk, hogy a családnak mikor mondjuk el a nagy hírt, hogy megérkezik az első unoka. Végül úgy döntöttünk, hogy megvárjuk a 12 hetes ultrahangot, így január 12-én jelentettük be, hogy kiből lesz nagyszülő vagy éppen nagynéni, nagybácsi. Óriási öröm volt minden fronton, el sem akarták hinni, hogy milyen évnek nézünk elébe.

Szerencsére a 9 hónap zökkenőmentesen zajlott, elkerültek a rosszullétek és a kellemetlenségek. Május végéig dolgoztam, mert július 21-re voltam kiírva, úgy gondoltam, hogy hagyok magamnak időt, hogy lelkileg is felkészüljek az új életünkre.

Közben gyorsan tartottunk egy szűk körű esküvőt, hogy a gyerek névadással ne legyen különösebb probléma, meg egyébként is, 13 év után talán már itt volt az ideje :)

A 35. héten készíttettem pár fotót, hogy ne csak az emlékeimben maradjon meg, hogy is néztem ki ebben az állapotban.

Telt múlt az idő, elérkezett a július 21., dehát csak nem történt semmi. És utána még napokig. Nagyon meleg nyár volt, itthon ültem, nyomattam a klímát és unatkoztam. Aztán július 29-én vasárnap bementem a kórházba a szokásos vizsgálatra. A doktornőm javasolta, hogy igyak egy bábakoktélt, az majd megindítja a dolgokat. Nem volt túl bizalomgerjesztő, de nem akartam megvárni azt, hogy megindítsák a szülést, így beadtam a derekam. 30 ml ricinusolaj, 2 dl sárgabaracklé és fél deci pálinka... na nem ez lesz a kedvenc koktélom. Délután egykor megittam. Ötkor elkezdtem érezni, hogy ebből talán lesz valami, hétkor már biztos voltam benne. Beszáguldottunk a kórházba és háromnegyed kilenckor megszületett IGAZ LILLA! 3440 gramm és 55 centi a szokásos paraméter. Ezenkívül hatalmas barna haj, sötétkék szemek és gyönyörű formás pofi jellemezte. Én nem voltam a topon, de túléltem.

Hát így indult Lilla élete :)