Végetért a kalocsai kiküldetésünk, hosszabbra nyúlt, mint, ahogy terveztük, de nagyon nagyon jó volt! Természetesen most is ezer hála és köszönet Anyukámnak, aki mindent megtett, hogy én a legjobban érezzem magam. Főzőtt, mosott ránk, pakolt utánunk és Lillát is sokat dajkálta, hogy addig tudjak pihenni. De azt mondta, hogy mindez nem esett nehezére, mert tulajdonképpen szerelmes az unokájába, így minden együtt töltött percet élvezett.

Sokat sétáltunk, szerencsére kifogtuk a csodaszép meleg őszi napokat. Fogadtunk megint sok látogatót, mindenkit levettünk a lábáról egy mosollyal. Az első náthán is túlvagyunk, egy-két nap alatt átment Lillán, kicsit szörcsögött, folyt az orra, de nem volt vészes, erős csajszi, gyorsan kidolgozta magából.

Az utazást is jól tűrte, pillanatok alatt elaludt az autóban és csak a városban ébredt föl.

Legközelebb két hét múlva megyünk, amikor nagy esemény lesz, mégpedig a keresztelő. Annak természetesen majd külön bejegyzést szentelek.